Mi jellemző a táltosra?

-          A táltos jellel születik, például eggyel több csonttal, esetenként foggal, sokszor hetedik gyermekként (Mária Terézia például olyan rendeletet hozott, amelyben minden foggal született vagy hat ujjú gyereket azonnal be kell jelenteni és ki kell végezni)

-          viselkedése jelentősen eltér az átlagtól, esetleg búskomor, zárkózott, de rendkívül erős gyermek

-          jelentős változás éri hétéves korában, gyakran egy üzenet formájában tudatosul benne életének fő célja. Ezt követően életének minden hetedik évében kap egy bizonyos beavatást, melyek átvészelése után spirituálisan magasabb szintet érhet el

-          egyik legfontosabb jellemzője a révülés, ami egyfajta meditáció. A révülés során távolról gyógyíthat vagy a lelke messzire szállhat, akár a csillagok közé

-          gyakran kell viaskodnia más erőkkel különböző létsíkokon (olykor álom során fehér bika képében küzd meg a fekete bikával, tehát az ártó szellemekkel)

 

Milyen különleges képességekkel bírnak a táltosok?

-          értik az állatok nyelvét

-          megérzik az emberek gondolatait, prófétálnak, álmot tudnak fejteni, jövőbe látnak (mint ahogy Jézus is előre megmondott dolgokat)

-          látják a földbe rejtett kincseket

-          át tudnak változni állatok alakjába, vagy éppen láthatatlanná tudnak válni (jógiknál is megszokott jelenség)

 

Miben különbözik a magyar táltos a sámántól?

-          a táltos társadalmilag egy magas fokozat

-          az égiektől kapja a tudását, nem eltanulja, mint a sámán

-          a sámánnak gyógyszerekre, gombákra, gyógyfüvekre és dobszóra (ld. sámándob) van szüksége a révüléshez, míg a táltos ezt képes ezek igénybevétele nélkül véghezvinni

 

A táltos tehát egy személyben orvos, pap, tudó ember, míg a sámán a szellemvilággal való kapcsolattartásban tölt be fontos szerepet.

  

Révülés (rejtezés)

A magyar népmesékben (melyekből sok motívum a műköltészetbe is átszivárgott) számos alkalommal a főhős elalszik (előfordul, hogy egy síron teszi mindezt, ld. Arany János: Toldi), és hosszabb ideig „odaát” tartózkodik az álmok világában. Ilyenkor olyan, mintha halott lenne, lelke elhagyja testét és lélekben akár a Tejutat is megjárhatja. Ezt az elragadtatott állapotot, amelynek célja a tanulás lehet magasabb szellemektől, lélekutazásnak nevezik.

(Csallóközi adat: „Aludt öt-hat napig, egy hétig is aludt. Akkor felébredt, tudománya lett neki.”

 

A táltosi beavatás része: feldarabolás

A néphit és a népmesék szerint a táltosjelöltek tudományuk megszerzése során láthatóan szenvednek. Szenvedésük oka, hogy ekkor bejárják az alsó és felső világot is, útjuk során pedig a szellemek szétszedik testüket, megszámolják csontjaikat, hogy megállapítsák, a jelölt rendelkezik-e fölösleges csonttal, lehet-e táltos.

 

Táltos paripa

A táltosnak általában van lova, aki kezdetben egy gebe ló, amit mindenki megmosolyog, kigúnyol. A táltos azonban meglátja a ló rejtett értékeit és hatalmát. A népmesék szerint a lónak égő parazsat kell ennie, ezzel megtelik erővel, és így válik belőle aranyszőrű táltos paripa. Csak a táltos tudja a lovát úgy meglovagolni, hogy „repüljön, mint a gondolat”, tehát révüljön. A táltos szárnya a révülést, a Földtől való elszakadást jelképezi. A magyar hagyományban az ember és a ló különleges kapcsolata akár erre is visszavezethető.

 

Felhasznált irodalom: Diószegi Vilmos: Sámánizmus; Bíró Lajos: Táltosok könyve, http://www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/taltos-saman.htm